2014. február 5., szerda

Akkor és most 17. - Zöldségpiac (Zelný Trh) – Brno

A morva „főváros”, Brno (Brünn) óvárosa telis-tele van szebbnél szebb épületekkel, templomokkal, utcákkal és terekkel. Ez utóbbi történelmi terek egyik szép példánya a Zelný Trh, avagy a Zöldségpiac, más néven Felső Piac. Már a nevéből is könnyedén megfejthető egykori és részben mai funkciója, azaz itt bizony az elmúlt évszázadok során rendszeresen gyűltek össze a portékájukat eladni kívánó árusok, cipészek, fazekasok, kovácsok, kofák stb. és persze a városka lakói.
Zöldségpiac panoráma


1748
Maga a tér lényegében egy idős Brno-val, hiszen már a XIII. századi városalapítás során kialakították. Az első általunk talált képi ábrázoláson a tér az 1748. évi arcát mutatja. A kép közepétől kicsit bal kéz felé esően jól látszik az 1690 és 1695 között épített szobor, pontosabban a Parnas, avagy Parnasszus díszkút, amelyet Erlachi Johann Bernard Fischer nevű építész alkotott barokk stílusban. Kicsit homályosan ugyan, de szintén látható a képen az Anton Schweigel által alkotott Szentháromság-szobor is.


1770
A XVIII. század 70-es éveiből származó rajzon a Petrov-domb irányában (nyugat - délnyugat felé) emelkedő tér keleti, alsó fele látható, a közeli kis ferences templommal.

1770-es évek
Az ugyanebben az időszakban készült másik rajzon, a tér ellentétes oldala látható. A szemközt, bal felé álló domináns épület az 1613-16 között emelt Dietrichstein-palota (kormányzói palota), amely ma a Morva Honi Múzeumnak (Moravské Zemské Muzeum) ad helyet. Mögötte a Petrov-dombon magasodik a Szent Péter és Pál katedrális, de még nem a mai két tornyú, impozáns formájában. Jobb szélen látható a szomszédos utcában álló brno-i Óvárosháza magas tornya, valamint mellette két kis tornyocska, amely a Szent Mihály-templomhoz tartozik.

1827
Az 1827-ben készült képen az eredetileg a XVII. században épített, de a tűzvészek pusztítása miatt sokszor újjáemelt Reduta (Redoute) Színház épülete látható. 1870-ben a színház épülete újra leégett, majd a későbbi helyreállítást követően nem színházként, hanem piaci vásárcsarnokként üzemelt egészen 1918-ig.

1898
A több mint egy fél évszázaddal későbbi, 1898-ban készült levelezőlapon a növényzettel teljesen befuttatott Parnasszus-díszkút, és a tér északi oldala látható. A kép közepén lévő házakat ma már ne keressük, a sorsukról később szólunk.

1901
1899-ben a Régi Városháza utcájának sarkán álló épületet a mellette lévővel együtt két szinttel megtoldották. Ez jól látszik az 1901-ben készült képeslapon.

1899
A másik 1899-es felvételen pedig a még mindig toronytalan Szent Péter és Pál katedrális alatti palota, a hátsó kisebb terecske rész és attól jobbra a Špalíček ház, valamint a már említett, azóta lebontott épületek láthatók. Megfigyelhető, hogy a tér egészét piaci árusok népesítik be.

1900
Az 1900-as felvételen a tér alsó (keleti) oldala tekinthető meg, a növényektől mentesített Parnasszus mögötti házak már ugyancsak eltűntek.

1903
Az 1903-as levelezőlapon látható az igazi múlt század eleji városi piac képe. Deszka fabódék, asztalok, napernyők, kofák és városi polgárok a díszkút körül.

1908
1908-ban a palota épülete felett a barokkos stílusból újra gótizált Szent Péter Pál katedrális immáron büszkén hordozza az August Kirstein által 1904-05-ben épített tornyait.

1915
Az 1915-ben készült képen újból a Reduta színház épülete látható, ekkor még mindig piaccsarnokként. Pár évvel később, az első Csehszlovák köztársaság kikiáltása után újból visszakapta színház funkcióját.

1917
Személyes kedvencünk ez az 1917-ben készült kép, amely az akkor még Vilmos császár nevét viselő tér igazi piaci életét mutatja meg, háttérben a színházzal, a Kapucinus-templommal és a ma szintén részben múzeumi épületekként üzemelő egykori kereskedő házakkal.

1930
Az 1930-as felvétel már egy jelentős átalakulást mutat be. A régi házak lebontásával, azok helyén egy új épületet emeltek a tér alsó oldalán.
1930-as évek
1952
Ugyancsak a 30-as években készült képen az egykori palota némileg megváltoztatta a külsejét. 1911-től kezdve az épület már kiállítások színtere volt, fokozatosan átvéve a múzeumi szerepet.

A második világháborút a tér nagy része szerencsésen átvészelte, de jöttek az 1950-es évek és ennek elején a szocialista várostervezők egy pár (már említett házat) ledózeroltak, hogy egy új, büszke áruházat húzhassanak fel a helyükre. Ez a „szépség” látható az 1952-ben készült kép jobb oldalán, és még ma is. Amint az látszik, a tér még mindig piacként működik, de már az út szélén fel-felbukkan egy-egy autó is.

1965
Az 1965-ben készült felvételen végre jól látható a Szentháromság-szobor is, csinos kis kocsik társaságában. Az Óvárosháza tornya, és az új áruház épülete nem igazán hordoz egységes stílusjegyeket. Ebben az időszakban a teret Február 25-e térnek hívták, de a bársonyos forradalmat követően a funkciója miatt megkapta a Zöldségpiac nevet. A nevéhez hűen délelőttönként manapság is rendszeresen itt gyülekeznek a friss zöldség-gyümölcs portékájukkal az árusok.




Ezt mutatják az alábbi fényképek is, amelyeken az is jól látszik, hogy a Múzeum épületének tetejét miként is építették át, miközben az egész épületet felújították. És persze időközben a tér egy részét ellepték a parkoló gépjárművek.


1 megjegyzés:

  1. végre valaki, aki a 'zelňákot' nem káposztapiacnak fordítja :)
    (hantecül meg, ha már brünnben vagyunk, zelný rynek ;) )

    VálaszTörlés