2014. január 31., péntek

Idézet és pár kép XV. - Aleksander Kaczorowski: Életjáték. Történet Bohumil Hrabalról

1997. február 3-án (pár nap híján 17 évvel ezelőtt) Bohumil Hrabal, a nagy betűs cseh ÍRÓ kizuhant a prágai Bulovka Kórház ötödik emeleti kórtermének ablakából és azonnal szörnyet halt. 

Forrás: dnes.cz
Galambetetés közben esett le – kelt azonnal szárnyra a hír - (maga a kórház kezdte el terjeszteni a történetet, talán ezzel is próbálva csökkenteni a felelősségüket), ami valljuk be őszintén még illett is (sőt talán kissé morbid módon még tetszett is) a szerzőt személyesen nem ismerő olvasók Hrabalról alkotott idealista, mesemondó öregapó képébe. A hrabali valóság az író életének végnapjaiban azonban már egészen más volt, hiszen a nyolcvanhárom éves Mester eddigre mind lelki, mind fizikai szempontból mélypontra került. Így hiába a kórház és rendőrség egybevágó véleménye a balesetet illetően, komoly a gyanú, sőt mi több sokkal valószínűbb, hogy Hrabal egyszerűen feladta életét és önszántából zuhant le a mélybe.
De, hogy valóban öngyilkosság volt vagy talán mégis baleset? Ez a kérdés már végleg megválaszolatlan marad.



Az alábbi idézetünket az 1969-ben született neves lengyel újságíró, író, Aleksander Kaczorowski Életjáték című, Bohumil Hrabalról szóló életrajzi jellegű könyvéből vettük.



Akkor hol keressük a kulcsot Hrabal rejtélyes halálához: a könyveiben vagy az életrajzában? Az életrajzát kedve szerint alakította, szinte lehetetlen megkülönböztetni az igazságot a fantázia szüleményeitől. Vajon egy gyönge pillanatában megtagadja az életművét, amely az élet következetes apológiája, a feltétlen élni akarás tanúságtétele? Hiszen a legismertebb műveiben jelen lévő öngyilkosság -motívum az élet dicséretének ellenpontja; amíg írt, mindvégig csak játszadozott az öngyilkosság gondolatával, először a hősei, majd a saját életével. Amikor viszont nyolcvanhárom éves teste felmondta a szolgálatot, amikor cserbenhagyta a szervezete és már nem gyakorolhatta a halálbűvölés mindennapos rituáléját, amikor nem tudott tovább írni – akkor véget ért az irodalom. Ott maradt a magányos öregember, aki már csak egyetlen dolgot várhatott az élettől – a lassú haldoklást....



Ha Hrabal öngyilkos lett, akkor egyetlen oka lehetett rá: meg akarta kímélni magát Pepin bácsi, „az ő malátafőzőnek álcázott múzsája” sorsától, aki az aggok házában fejezte be az életét, maga alá piszkított, és nem ismert meg senkit, még kedvenc unokaöccsét sem; és megkímélje magát a felesége, Pipsi sorsától, aki az író szeme láttára haldoklott rákban hónapokig; és megkímélje magát Karl Marysko sorsától, az öccse, Slávek, Kladiva professzor és sok más embertársa sorsától.



Tényleg így történt? Valahányszor kézbe vesszük a könyveit, Vladimírek felakasztja magát a kilincsre, a költő, Bondy kicsiny cipőcskéiben toporzékol mérgében, Pepin bácsi újabb titkot tár föl előttünk Batista úr művéből, amely a nemi életről szól. Csak Hrabal nem tárja fel előttünk halála titkát.”




Életjáték. Történet Bohumil Hrabalról, (Gra w życie. Opswieść o Bohumil Hrabalu), Fordította: Mihályi Zsuzsa, Kiadó: Európa Kiadó, 2006

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése