2013. május 16., csütörtök

Akkor és most 11. - Wallenstein (fő)tér (Valdštejnovo náměstí)- Jičín

Jičín egyike azon kevés számú cseh városoknak melyek neve közismert még a Csehország iránt kevésbé érdeklődő honfitársaink számára is. Ez az észak-csehországi város - mint jól tudjuk- a hazai hírnevét elsősorban a Václav Čtvrtek által írt Rumcájsz meséknek köszönheti, a meséknek amelyek mind a mai napig széles népszerűségnek örvendenek. De Jičín-t nem csupán a mese miatt érdemes felkeresni! Az Akkor és most sorozatunk soron következő részében a város „mesés” főterét igyekszünk bemutatni, egy kis történelmi megalapozással.

Főtér 1913-ban, jobbra kastély, szemben a kaputorony, kicsit balra a Koronázási kút
A régészeti ásatások alapján bizton állítható, hogy a mai Jičín területe már több mint 8000 évvel ezelőtt lakott volt és nagy mennyiségben maradtak fenn leletek a kő- és bronzkorból is. Magát a települést 1297 és 1304 között alapíthatták, majd egészen 1337-ig királyi város volt, majd ezt követően nemesi családok (Vartenberk, Lípa-i Trčka, Smiřický) vették birtokba. A már sokat emlegetett fehér-hegyi ütközetet követően a híres-hírhedt Albrecht von Wallenstein (Valdštejn) lett a város új gazdája. A gróf nem csupán megszerezte a várost, de egyenesen a székhelyévé tette. Ennek köszönhetően a cseh vidéket végigpusztító harminc éves háború ellenére Jičín pont ekkoriban élte a fénykorát. Ebben a virágzó időszakban építette újjá a generalisszimusznak is nevezett hadvezér a kastélyt (1633), a Wallenstein halála miatt torony nélkül maradt kora barokk Szent Jakab-templomot, és ekkor alakult ki a város ma is megcsodálható főtere.

1925, középen a torony nélküli Szent Jakab-templom
Az alapítóról elnevezett Wallenstein-tér négy oldalán álló árkádos házak a cseh kulturális örökség részét képezik. A házak többnyire reneszánsz illetve kora barokk stílusúak. 1840-ben a városban jelentős tűzvész pusztított, a házakat ezt követően kisebb-nagyobb mértékben módosították. A házak többsége egy emeletes, a két emeletes épületek második emeletét többnyire a XIX. század második felében építették rá. 
A kapu, a sárga kastély, és a mesés házak
A tér képét meghatározza a már említett kastély, amely a XIX. század közepén nyerte el mai kinézetét. A főtér délnyugati szegletétől nem messze látható az 1627-ben épített Loyolai Szent Ignác-templom, és mögötte az egykori jezsuita kollégium épülete.
A tér a kaputoronyból nézve, 1961-ben, a felső sarokban a Szent Ignác-templommal
Ugyanaz a kép 50 évvel később
A képeken jól látszik három, védelem alatt álló műtárgy: a Koronázási kút, a Szűz Mária-oszlop, és az Amphytrite-kút. Az 1835-ben épült Koronázási kút V. Ferdinánd cseh királlyá való koronázásának tiszteletére épült. A kút építménye egy római templomot formáz, 7 méter magas és egy bizonyos J. Fritz tervei alapján készült. A klasszicista Amphytrite-kutat 1835-ben faragta a Nová Paka városában élő Jan Sucharda. A hat méter magas, alapzatán négy angyalt, a tetején Szűz Máriát ábrázoló oszlopot 1702-ben emelték.

A tér 1914-ben, előtérben az Amphytrite-kút
A tér legmagasabb építménye és egyben a város meghatározó látványossága a Szent Jakab-templom mellett magasodó, 52 méter magas Valditzi kapu (Valdická brána). Ez a tornyos kapu még jóval Wallenstein előtt, 1568-78 között épült, amikor a város védműveit elkezdték megépíteni. Wallenstein alatt a várost már erős falakkal vették körbe. Manapság a falmaradványok már csak itt a Valditzi kapunál tekinthetők meg. A reneszánsz kapuépület legfelső szintjét késő barokk stílusban 1768-ban toldották hozzá, a kilátó galéria valamint a ma látható tető 1840-ben került megépítésre. Aki veszi a fáradtságot és felmászik a 152 lépcsőn, az 32 méter magasból nézhet végig a szép városkán, és a gyönyörű környékén.
Fotó az árkádok alól 1940-ben
Ugyanez ma, egy kicsit más szögből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése