2013. április 22., hétfő

Kulináris meglepetések Csehországban avagy rendelj és lepődj meg!

Ahogyan az már korábbi cikkeinkből is kiderült mi kifejezetten szeretjük és dicsérjük a cseh konyhát. Ettől függetlenül fel kell hívnunk a gyanútlan magyar turista figyelmét arra is, hogy bohém földön bőséggel érhetnek bennünket kulináris meglepetések. Ha nem a legismertebb cseh ételeket választjuk az étlapról és nem rendelkezünk a biztonságos ételfelismeréshez szükséges szókinccsel, akkor bizony könnyen pórul járhatunk, de legalábbis nagyot csodálkozhatunk az elénk tálalt étel láttán, vagy annak megkóstolásakor. Most ilyen „csodás-mókás” élményeinkből szeretnénk egy kis csokrot átnyújtani az olvasóinknak egy könnyed, rövid cikkecske erejéig. 


Judit gasztro kalandja I.: „A mesés sült krumpli” 

Egyik gasztro meglepetésünk helyszíne egy kemping volt, amely Csehországban igen népszerű hétvégi pihenési vagy nyaralási helyszín. A kis pudvás faházba kiköltözős, sátorozó kempinges pihenés során az egész család találhat magának kedvére való szórakozást. A kisebb gyerekek mini bicajjal róhatják a körbe-körbe futó utakat, nem is kell rájuk nagyon vigyázni, az idősebb gyerekek akár mini golfozhatnak, fürödhetnek (ezt persze kempingje válogatja), tollasozhatnak, vagy éppen focizhatnak. A szülők és nagyszülők olvasgathatnak, sörözhetnek vagy éppen családilag gombát gyűjthetnek a közeli erdőben. Mindenki könnyedén elfoglalhatja magát egy jó időre. A különféle korosztályú emberkékre azonban a kemping éttermeinek, büféinek is fel kell készülniük. Jó ha a kempingezők számára az étkezést is meg tudják színesíteni, el-el térve a máskor szokásos fogásoktól.

A "mesés" krumpli lelőhelye
Az egyik kempingezésünk alkalmával a párommal ellentétben úgy döntöttem, hogy a helyi étteremben nem a klasszikus, jobban ismert cseh étkek (pl. a biztonságos knédlis-husis-káposztás főétel) közül választok, hanem valami egyszerűbb, de mégis laktató ételt vacsorázok. Én alkalmanként szeretem végignézni a gyerekmenüket (dětské menu), mert sokszor a kisebb adagok és könnyű ételek jobban vonzanak. Találtam is egy érdekes fogást, melynek a neve Pohádkový hranolky volt. Rémlett, hogy a pohádkový az valami mesével kapcsolatos jelentést hordozó szó, a hranolkyról pedig „köztudott”, hogy hasábburgonyát jelent. A leírásban szerepelt még ketchup és sajt meg még valami, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, így azt éreztem, hogy valami ismerős dologban lesz részem.
A "mesés" krumpli
Mosolyogtam is magamban, amikor kihozta a felszolgáló hölgy az ismerős fogást (ketchupos-sajtos sült krumpli), és jó ízűen hozzá is láttam az evéshez. A harmadik villaszúráskor azonban valami fura dologba ütköztem. Kemény volt és zizegett! Nem tudtam mi is lehet az, és egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Valami idegen anyag maradt a tányér alján? Valaki más maradéka? Kétségbeesetten néztem a páromra, aki nem értette mi a problémám, majd összeszedve bátorságomat óvatosan feltúrtam a krumpli halmot. Mint a mesében egy felfedezett kincs, úgy tárult elém 5-6 szem becsomagolt savanyú cukorka! Körülbelül egy percig meg sem tudtam szólalni a meglepetéstől. Nos lehetett volna ugyan rosszabb is, de valahogy nem örültem túlságosan ennek a „kincsnek”. A cukrokat gondosan a tányér szélére varázsoltam, és kissé kedvem szegetten, ímmel-ámmal megettem a krumplit. A legfőbb meglepetés azonban akkor ért, amikor a pincér hölgy visszajött, és látván a „finnyásságomat” szinte sértődötten kérdezte, hogy nem kérem a cukrot? Én kicsit kényszeredetten csak annyit tudtam mondani ékes angol nyelven, hogy ez nekem túl fura. Ezt ugyan nem igazán értette meg, de végül azért nem lett harag belőle. Egy azonban biztos: ezentúl a mesés, gyerek fogásokkal én is óvatosabban bánok!
Készíts magadnak "mesés" krumplit!
Zsolt gasztro kalandja I.: A „cseh specialitás” 

Nyaralásunk elején, egy Lengyelországgal csaknem határos észak-cseh kisvárosban történt meg velünk. Vasárnap, dél után néhány órával az éttermekben már az utolsó utáni ebédeket készítik, mi pedig egész nap alig ettünk valamit, fáradtak voltunk és én a kalóriák pótlása végett egy klasszikusan csehes ételre vágytam. A városka főterén kiválasztottunk egy egyszerűnek, de nagyszerűnek tűnő vendéglőt, ahol nagyon kedvesen és lelkesen fogadtak bennünket. Egyből látták, hogy nem „idevalósiak”, de még csak nem is csehek vagyunk, így nagy szeretettel ajánlottak egy igazi cseh specialitást barna mártással és párolt káposztával. Gondoltam, hogy ezzel nem lehet sok probléma és így bátran megrendeltem. A pincér rövidesen ki is hozta az ételt, amely nem volt más mint egy mezei wiener schnitzel. A knédli, és a barna mártás csöppet furcsán nézett ki a szerencsétlen rántott hús társaságában, de végül az éhségem győzött és így megkóstoltam, sőt fel is faltam a híres cseh „specialitások” egyikét, amelynek a minősége egyáltalán nem volt rossz. A párommal azóta is mosolygunk az élelmes, maradéktól (de jó minőségű!) megszabadulni kívánó cseh pincér leleményességén. 

Judit gasztro kalandja II.: Könnyű kánikulai "zöldség leves" 

Az egyik nyáron, a legnagyobb melegben esett meg velünk az alábbi eset. Egy kis dél-csehországi településen vasárnapi ebédet kerestünk, és a szokatlan hőség miatt úgy döntöttünk, hogy semmi mást, csak egy kis levest fogunk enni. Egy könnyű kis zöldség leves pont jó lesz – gondoltam én, és megkérdeztem a csak csehül beszélő felszolgáló hölgyet, hogy mi is a választék. Ő lelkesen sorolta a különféle lehetőségeket, amelyeket ugyan zömében nem értettük, de én rögtön lecsaptam egy érdekes nevű, általam akkor még nem ismert zöldségnek hangzó névre, a čočková-ra. Bár ne tettem volna! Az ösztönös választásom enyhén szólva nem sikerült a legjobban, ugyanis a legnagyobb nyári 38 °C-os melegben egy olyan sűrű lencse levest enni, amelyben megáll a kanál, nos nem a legnagyobb boldogság. Az íze ugyan kiváló volt, de beletelt néhány napomba a cseh étterem szakácsának nem éppen idény jellegű fogásának fizikai és lelki feldolgozása.
Lencse (čočková) leves
Zsolt gasztro kalandja II.: A Ház meglepetése 

Az alábbi eset ugyan nem velem, hanem Laci barátommal történt, de jómagam is szem- és fültanúja voltam az eseménynek. Jó pár évvel ezelőtt Prága csodás utcáit járva, egy kis pihenő gyanánt beugrottunk egy sörözőbe. Eddig ebben semmi meglepő nincs. Laci úgy érezte, hogy valami minimális harapnivaló jól esne a sörhöz, és kísérletező kedvét kiélve, kinézett valamit az amúgy igen rövidke listájú étlapról. Megpróbált érdeklődni az étel felől a fiatal, de minimális angol nyelvtudással bíró pincérnél. A srác nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb angol szó használatával vetette bele magát az étel ismertetésébe, így egy picit sem jutottunk közelebb az étel mibenlétének megfejtéséhez. Annyit tudott mondani, hogy ez a Surprise of the House, azaz a Ház meglepetése! Lacit ez meggyőzte, és így rendelt egy adagot. Nem telt bele pár perc és a pincér visszatért egy kis tányérral, rajta egy, azaz egy baba piskóta-szerű szelet, amelyre vastag rétegben tejszínhabot kentek. A pincér nem hazudott, ez valóban nagy meglepetés volt. A meglepetés ereje Laci arcán teljes erővel ki is ütközött, de a pillanatnyi döbbenet után a harsány nevetés vette át a terepet! Azóta gyakran emlegetjük a Ház meglepetését, főként ha más étlapokon is szerepel ez az igazi zsákbamacska tétel!

A Ház meglepetésében csak egy piskóta volt, de legalább tejszínnel!
Mindezen történetek (amelyeket még folytathatnánk) ellenére az erős gyomrú, és kevéssé válogatós honfitársainknak csak ajánlani tudjuk az ismeretlen nevű ételek próbálgatását, hiszen egy-egy izgalmas étel meglepetésről akár évekig lehet jóízű nevetéssel visszaemlékezni! 

Kellemes, és izgalmas gasztro-kalandokat kívánunk a Csehországba utazóknak! És ha Önnek is volt már ilyen, cseh konyhával kapcsolatos élménye, meglepetése, írja meg nekünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése