2013. március 1., péntek

Az emberi fáklyák emlékezete I. – Jan Palach, az első fáklya

2013. február 27-én a Cseh Centrum, a CzechTrade és az HBO Magyarország szervezésében került sor az Olthatatlan (Hořící keř – Égő csipkebokor) című három részes drámasorozat első részének magyarországi premier előtti vetítésére. A filmet a nagyközönség március 3-án, 10-én és 17-én, 21:45-ös kezdettel a magyar HBO csatornán tekintheti meg. A film vetítését megelőzően Michal Černý a Cseh Centrum igazgatója, Helena Bambasova nagykövet asszony és Benda Gergely az HBO Magyarország kereskedelmi és értékesítési igazgatója köszöntötte a jelen lévőket, majd Mitrovits Miklós történész adott betekintést a film történelmi hátterébe.


Jelenet az Olthatatlan című filmből

A film maga illeszkedik azon alkotások sorába, amelyek a cseh társadalmat szembesítik a közel múlt történelmi eseményeivel, vélhetőleg nem kevés társadalmi vitát gerjesztve. Magáról a filmről nehéz mit írni, megrázó, és mélységesen elgondolkodtató. A film készítői törekedtek az 1969-es események minél realisztikusabb ábrázolására, de természetesen a művészfilm adta lehetőségek kiaknázásával. 
Agnieszka Holland
Štěpán Hulík, fiatal cseh forgatókönyvíró művét Agnieszka Holland neves lengyel filmrendező (három alkalommal jelölték a filmjeit Oscar-díjra) filmesítette meg, aki a film cselekményének idejében maga is Prágában tanult a prágai filmfőiskola (FAMU) növendékeként, így őt magát is közvetlenül érintették a történések. A filmsorozat cseh és szlovák főszereplői között említhetjük Igor Bares, Jan Budar, Martin Huba, Adrian Jastraban, valamint Tatiana Pauhofovánevét.

A filmről szóló rövid bemutatónk után foglalkozzunk a mű alapjául szolgáló történelmi esemény főhősével, Jan Palach-hal.
Jan Palach (1948-69)
Jan Palach 1948-ban született Prágában. Családjának egészen az 50-es évekig cukrász üzeme és boltja volt a főváros közelében, de mindezeket a kommunista érában államosították. Apja 1962-ben elhunyt, és mivel bátyja addigra már kirepült a családi fészekből, így Jan-t az édesanyja nevelte tovább. Az átlagos elemi és középiskolai éveket követően felsőoktatási felvételt nyert a fővárosba. A prágai gazdasági egyetemen eltöltött két év után 1968-ban kezdte el újabb tanulmányait, ezúttal már az érdeklődéséhez közelebb álló Károly Egyetem filozófia szakán. Az alapvetően csendes, művelt, társai körében kedvelt fiú az év folyamán részt vett egy Szovjetunióbeli egyetemista nyári tábor megszervezésében. Jutalomból kiutazhatott Franciaországba, egy igazi nyugati, kapitalista országba, ahol szőlő szüretelésen vehetett részt. 

A hazaérkezését követő napon fogadta el a csehszlovák nemzetgyűlés a szovjet csapatok „ideiglenes” állomásozásáról szóló egyezményt, ami egyben a reform mozgalmak teljes lezárulását, az idegen nagyhatalom testközeli ellenőrzését is jelentette. Jan ugyan az év során lelkesen politizálgatott, többször részt vett kisebb diák megmozdulásokon, tüntetéseken, különféle tiltakozási akciók terveit szövögetve (főként különböző intézmények elfoglalását), de valójában senki sem sejtette, hogy milyen sokkoló véget szán magának.
Prága megszállása


1969. január 16-án, Jan Palach a prágai Vencel-téren a Nemzeti Múzeum lábánál magára öntött két műanyag vödör benzint, gyufát vett elő, és lángba borította magát. Az ekkor mindössze 21 éves fiú testének több mint 80 %-a összeégett. Az orvosok három napon át küzdöttek a fiatalember életéért, de az életben maradásra esélye sem volt.
A helyszín ahol Palach felgyújtotta magát (forrás: ABS)
Végtelenül megrázó, önkéntes halálának tisztán politikai célja volt. Így kívánt tiltakozni az 1968-as „Prágai tavasz” azaz a „csehszlovák 1956” leverése, a Varsói Szerződés haderejének (köztük a Magyar Néphadsereg csapatai) Csehszlovákiába történő bevonulása ellen. Tettével megpróbálta felrázni az Alexander Dubček nevével fémjelzett gazdasági - szociális reformok, az átmenetileg nagyobb fokú szólás szabadság és más demokratizálódási kísérletek nyers erővel történő elfojtásába lassan beletörődő cseh és szlovák társadalmat, és egyúttal felhívni a világ figyelmét a csehszlovákiai eseményekre.

Palach a halála reggelén három búcsúlevelet adott fel a postán, amelyben az alábbiakat írta: "Tekintettel arra, hogy nemzeteink a reménytelenség szélére sodródtak, a következő módon fejezzük ki tiltakozásunkat, hogy ezzel is felrázzuk népeinket: egy önkéntesekből álló csoport ügyünkért kész felgyújtani is magát. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az első levelünk megírjam és az első fáklya legyek." 

A politikai tüntetés ezen végzetes módja ekkor már nem számított újdonságnak a világban, hiszen az 1960-as évek elejétől kezdve a tibeti szerzetesek sorozatban gyújtották fel magukat az országukat megszálló kommunista rezsim elleni tiltakozásul. Thich Quang Duc vietnami buddhista szerzetes 1963. június 11-én Saigon belvárosában gyújtotta fel magát és az erről készült képsorok bejárták a világot. A haláláról készített eredeti filmfelvétel megtekintését (YouTube) csak felnőtteknek és erős idegzetűeknek ajánljuk! Az elmúlt 50 évben a tibeti szerzetesek már több mint 100 alkalommal folyamodtak a tiltakozás ezen megdöbbentő változatához. Talán épp az önégetés világméretű publicitása serkentette a cseh fiatalembert arra, hogy maga is a protestálásnak ezt a mérhetetlen fájdalmas módját válassza.

Tibeti szerzetes a lángokban
A cseh állambiztonsági erők, kommunista hű „pártkatonák” döbbenetükből felocsúdva rögvest megpróbálták az esemény hírértékét csökkenteni, bagatellizálni. Ezen igyekezetükben addig mentek el, hogy Vilém Nový kommunista parlamenti képviselő Palach tettét csak egy háborodott elme szerencsétlen balesetének állította be. Nový cinikus véleménye szerint Palach merő tévedésből gyújtotta fel magát, mert tévesen azt hitte, hogy az edényekben lévő folyadék csak „hideg tüzet” okoz, azaz lángol, de nem éget. A kommunista propaganda emellett mindent megtett az esemény „eltemetése”, mielőbbi elfejtése érdekében.

Palach temetése (Miroslav Martinovsky felvétele)

Amit csak lehetett mindent elkövettek, hogy a kialakult forrongásokat mihamarabb megfékezzék, és a megmozdulásokon az emberek ne vehessenek részt. Agnieszka Holland, az említett film rendezője Palach tette idején éppen téli iskolai szabadságon volt Lengyelországban, és őt magát is csak a temetést követően engedték vissza Csehszlovákiába.

A hatóságok próbálkozásai ellenére Palach tette mégis igen komoly nemzetközi visszhangot kapott, halála miatt részvétét fejezte ki többek között IV. Pál pápa, vagy éppen Indirá Gándhi indiai miniszterelnök is.
Palach halotti maszkja
Az „egyes számú fáklyát” elhunyta után 6 nappal temették el Prágában, és óriási tömeg kísérte el útjára, de nem az utolsóra. A temetés előtti napokban Olbram Zoubek és Antonín Chromek szobrászok a tetem arcáról gipsz lenyomatot készítettek, és a maszkot közszemlére tették, mindaddig amíg a titkosrendőrség el nem távolíttatta. Palach halotti maszkját azonban a mai napig megőrizték.

Palach halála ugyan felszította a cseh és szlovák nép „harci kedvét”, átmenetileg újból felerősödtek a társadalmi ellenállási mozgalmak, de mindezek csak igen rövid életűnek bizonyultak. Palach szándékával ellentétben a társadalom nem forradalmi, hanem jóval inkább sokkos állapotba került. Megkezdődött a társadalmi hangulat „normalizációja”, azaz az emberek a félelem, beletörődés, és rezignáltság állapotába jutottak, amiből 20 éven át ki sem verekedték magukat. A csehszlovák nép kapitulált, beletörődött a megváltoztathatatlanba, a kompromisszum keresés igen magas fokára jutva.

Azonban Jan Palach továbbra is a civil ellenállás egyik szimbólumának számított, és sírját az emlékezők, a rendszer ellen háborgók sokasága kereste fel. Ez persze kiverte a csehszlovák titkosszolgálatnál (StB) a biztosítékot. 1973 októberében „finom módszerekkel” elérték, hogy kihantolhassák Palach sírját, a maradványokat elhamvasszák. A hamvakat pedig egyszerűen elküldték az elhunyt édesanyjának Všetaty-ba, ahol csak egy bő fél évvel később engedélyezték az újratemetését. 1990. októberében, a bársonyos forradalmat követően a hamvakat újból Prágába szállították, ahol ismét az Olšany temetőben került immáron végső nyughelyére.

Folytatjuk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése