2013. február 26., kedd

Csehországi sörfőzdék VIII. - Svijany

Vannak sörök, amelyek említésekor nem csupán az íz, a küllem, a logó jut az eszünkbe, hanem mély érzelmek, izgató élmények. Vannak sörök amelyekre gondolva az elrévedő tekintetre fátyol borul, a szájszeglet mosolyra görbül, a szív is szaporábban ver. Vannak sörök melyek akkor és ott tűnnek fel amikor és ahol a legnagyobb szükségünk van rájuk. Az egyik ilyen sörrel Litomysl-ben „találkoztam”.


Augusztus eleje, a gazdasági válság egy éve, munkahelyi nagyfeszültség, zaklatott idegek, kínkeserves nyaralási előkészületek, zéró átállási idő. Hajnali kelés, fárasztó utazás, megérkezés a kempingbe, szakadó eső, dohos faház, otthon hagyott fontosnak vélt úti holmik, idegroham. Ne szólj hozzám, ne érj hozzám, mindjárt robbanok állapot. Menjünk be a városba, hátha valami történik. Egy óra séta, a város még esőben és esteledve is gyönyörű, de az otthonról hozott feszültség kitart. Szomjas vagyok és elviselhetetlenül nyűgös. Igyunk valamit, ami Csehországban természetesen azt jelenti, hogy igyunk sört. Kis utcácska, kapu egy barátságos kerthelyiségbe (Cafebar Underground), sok lelkes fiatal, nem illünk ide, de a sör fogyasztásnak nincs felső korhatára, rendelünk. Én valami erősebbet, érzem most ez kell. 13-as jó lesz? Naná! Hogy milyen márkájú? Valami S betűs. Kit érdekel, csak gyorsan hozzák, türelmetlen vagyok. Elém teszik, szemnek ideális küllem, kéznek kellemes hűvösség. Hosszú korty...valóságos intravénás injekció...csoda. Először csak a láb lazul el, majd az érzés gyorsvonatként rohan a fej felé. Mintha a világ leghatékonyabb nyugtató-lazító szerének önkéntes tesztelője lennék. Még egy korty és a megkönnyebbüléstől könnybe lábad a tekintet. Megérkeztem, már nem rohanok, a nyűg, baj lassan eloszlik, hurrá nyaralok! Most már igencsak érdekel, hogy mi is ez a csodaszer? A válasz: Svijany. Szerelem az első korty után.

A hatása alapján akár „gyógyszerként” is szabadalmazható sörünk névadója egy alig több mint 300 lakosú apró település a libereci körzetben, nem messze Turnov városától. A falucska története a XIV. századra nyúlik vissza, amikor a ciszterciták tettek szert a környékbeli birtokokra. A helyi sörfőzés első bizonyítékai 1564-re datálhatók. Ugyan Vartenberk-i Jaroslav csak egy évvel később szerezte meg Svijany-t, de kétségtelenül kedvére volt hogy pénzes ládáját a helyi sörfőzésből és kocsmák üzemeltetésből is megtámogassa. Ennek örömére egy kis reneszánsz erődítményt is felhúzott itt nyomban, amelyet az évszázadok során kis kastéllyá alakítottak át. Jaroslav 1602-ben bekövetkezett halála után a birtok (sörfőzdéstől) Jachym Ondrej Slik a hírneves Habsburg-ellenes lázadó tulajdonába került, aki a fehérhegyi csatát követő megtorlás egyik prominens áldozata lett. Prága fő terén (Staroměstské náměstí) tartott kivégzését követően ki másé is lett ez a birtok is, mint a híres-hírhedt Wallenstein-é, akiről már ideje lesz egyszer részletesebben is szólnunk. A Wallenstein-család egészen 1814-ig üzemeltette a birtokot, és persze a sörfőzdét is, melynek kapacitását az idők folyamán alaposan megnövelték. 1820-ban a sörgyár a Rohan családhoz került, egészen 1912-ig amikor Antonin Kratochvile lett az új tulajdonosa. A Kratochville család ezt követően - egészen 1939-ig - meg sem vált a sörforrástól. Nekik köszönhető a sörgyár folyamatos technikai fejlesztése. 1939-ben egy rövid időre a Rohan család vette vissza (nem kis nyomásgyakorlás révén) a sörfőzdét, de ez az időszak sem tartott soká.
Svijany sörgyára
A II. világháborút követően a jól ismert módon államosították a svijany-i üzemet is. A következő évtizedeket az Észak-cseh Sörgyárak tagjaként próbálta átvészelni, egészen az állami cég 1990-es felszámolásáig. Ekkor a sörfőzdét a Vratislavice nad Nisou-i Sörgyárak elnevezésű cég vette át, de csaknem a csőd szélére vitte. Szerencsére 1995-ben részvénytársasággá alakult át majd 1997-ben beolvadt a Prágai Sörgyárakba. Ezzel azonban a hanyatlásnak még nem volt vége. A Svijany volt a legkisebb és a legöregebb sörfőzde, így a brit többségi tulajdonú (Bass) részvénytársaságon belül jóformán a kutyát sem érdekelte. Már-már a bezárás határán táncolt, amikor az 1998-ban létrejött a Svijany Sörgyár S.r.o. megvásárolta, és az új, ambiciózus tulajdonosok nekiálltak a gyár modernizációjához, a márka hírnevének helyreállításához, és persze ezzel egy időben az értékesítés felfuttatásához. Ez szerencsére, szerencsénkre olyannyira sikerült, hogy a Svijany ma már teljesen kilépett a helyi sör kategóriájából, és országszerte rábukkanhatunk erre az egyre népszerűbb „cseh remekre”. Az 1998. évi 43 ezer hektoliteres termelést időközben sikerült több mint 600 ezer literre felfuttatni, ami pestiesen szólva nem sámli.

A sörgyár étterme
Magáról a sörről mit is mondhatnánk. Az alap természetesen a saját kiváló minőségű kútvíz, komló Žatec környékéről, helybeli maláta; a módszer kipróbált, változatlan; a végeredmény kiváló. Nekünk, mint mezei sörélvezőknek ennyi elég is. Minden elismerésünk Ladislav Černý sörfőző mesternek, és František Horák sörgyári menedzsernek!

Svijany népszerűségét mi sem hirdeti jobban, mint a Rangers elnevezésű zenekar által komponált saját himnusz, amelynek a lényegre törő szövegének ismertetésétől eltekintetnénk. Az androidos telefonosok számára pedig még egy alkalmazást is készítettek, aminek segítségével bárhol az országban rá lehet bukkanni a Svijany-ra.
A hercegnő
A sörgyár jelenlegi szortimentje a következő: Desítka (10%), Máz (11%), Fanda (szűretlen vágott – 11%), Rytíř (Lovag) (12 %), Kvasničák (szűretlen - 13 %), Kníže (Herceg) (13 %), Kněžna (Hercegnő) (barna - 13 %), Baron (15%), Fitness (3,2%), Vozka (alkoholmentes), Weizen (csapolt búza – 12%). A sörök pasztőrözetlenek!

Csapolt sör választék
Ezek a sörárak...
A sörgyárban természetesen étterem, és egy impozáns kínálattal rendelkező sörbolt is üzemel, érdemes betérni. Magát a sörgyárat kisebb csoportban, előzetes bejelentkezéssel meg lehet tekinteni. Továbbá nyaranta egy kellemes sörterasz is nyitva áll, amelynek szolgáltatásait egy nyári napon elkövetett kellemes kerékpártúra részeként magunk is kipróbálhattuk. 

Persze csak desítka-t, vagy jedenáctka-t (azaz könnyű 10-est, vagy max. 11-est) kortyolhattunk, hiszen még várt ránk egy pár kilométer, és mi nem csak támaszkodásra szerettük volna a továbbiakban a hű drótszamár társunkat igénybe venni. De mondani se kell, minden korty felért egy varázzsal, és azok a finom sörkorcsolyák...már megint felkorbácsolódnak az érzelmek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése